2013. május 17., péntek

Aranymosó egy mesés patakban. Interjú Bajkó Attilával

Az alábbi bejegyzés rendhagyó a mesekönyves blogon
 műfaji és tematikai szempontból, de nem idegen 
a mesék világától, ezért itt a helye. 
A Kortárs Online Képzőművészet rovatába készült.

 A csíkszeredai születésű, Temesváron élő fiatal képzőművész, Bajkó Attila alkotásai a mesék csodákkal telített világrendjébe kalauzolnak. Különös vonzódása a lovakhoz, madarakhoz valamiféle fenséget, felemelkedést, szárnyalást, isteni erőt képvisel. Nemcsak az állatok jelenléte feltűnő, hanem az ember és természet, a materiális és szakrális világ harmonikus együttléte is. A mese számára a gyermekkorban kizöldült kis lélekfa oázisa, olyan terep, amelyből szeretet, jóság, (sz)épség gyümölcsözik. Művészete mély filozófiai kérdéseket feszeget. Technikája, témái, világlátása modern és klasszikus elemeket ötvöz: visszavezet a gyökerekig, mégis szárnyakat ad a ma emberének is. Az alkotási folyamatról így vall: „Alkotás közben sokszor a hátsó agyféltekémre hagyatkozom, s hagyom, hogy vezesse az ecsetem. Kijön, ami lerakódik az emberben. Sokszor új nekem is: egyféle aranymosás a patakban.” A vele készített interjúban erről és mesés világáról, világlátásáról is kérdeztük az alkotót, aki jelenleg színházi munkákat is vállal.
Bajkó Attila: Falióra húzása

Bajkó Attila: Falióra húzása