2013. május 17., péntek

Aranymosó egy mesés patakban. Interjú Bajkó Attilával

Az alábbi bejegyzés rendhagyó a mesekönyves blogon
 műfaji és tematikai szempontból, de nem idegen 
a mesék világától, ezért itt a helye. 
A Kortárs Online Képzőművészet rovatába készült.

 A csíkszeredai születésű, Temesváron élő fiatal képzőművész, Bajkó Attila alkotásai a mesék csodákkal telített világrendjébe kalauzolnak. Különös vonzódása a lovakhoz, madarakhoz valamiféle fenséget, felemelkedést, szárnyalást, isteni erőt képvisel. Nemcsak az állatok jelenléte feltűnő, hanem az ember és természet, a materiális és szakrális világ harmonikus együttléte is. A mese számára a gyermekkorban kizöldült kis lélekfa oázisa, olyan terep, amelyből szeretet, jóság, (sz)épség gyümölcsözik. Művészete mély filozófiai kérdéseket feszeget. Technikája, témái, világlátása modern és klasszikus elemeket ötvöz: visszavezet a gyökerekig, mégis szárnyakat ad a ma emberének is. Az alkotási folyamatról így vall: „Alkotás közben sokszor a hátsó agyféltekémre hagyatkozom, s hagyom, hogy vezesse az ecsetem. Kijön, ami lerakódik az emberben. Sokszor új nekem is: egyféle aranymosás a patakban.” A vele készített interjúban erről és mesés világáról, világlátásáról is kérdeztük az alkotót, aki jelenleg színházi munkákat is vállal.
Bajkó Attila: Falióra húzása

Bajkó Attila: Falióra húzása


Mit jelent számodra a mese, a mesében való önkifejezés?
A mese nekem oázis. Azt gondolom, hogy szüksége van rá minden felnőtt embernek s gyermeknek, nyitottságot, jóságot, szépséget és pozitív naivságot biztosít. A mesében való hit ajtó a tiszta, önzetlen szeretet irányába, és ennek az ereje felszaggatja a sűrű, szürke ködöt, ami mindennapjainkra nehezedik rá.
Meseképeidben hangsúlyos szerepet kap a zene, a tánc, a (báb)színház.
Mindennapjaink meséit átültetem egy idilli világba, ahol a régi időket idézem. Az itt megelevenedő alakok a mesét, a zenét és a táncot használják gólyalábként, hogy a mélyebbnél mélyebb mocsarakon átgázolhassanak. A zene és a tánc olyanok is, mint a só és paprika. Olyan fűszerek, amelyek nem kerülnek semmibe, de nélkülük ízetlen az élet. Hiányuk megfizethetetlen.
Bajkó Attila: Fotográfus

Bajkó Attila: Fotográfus


 Vannak visszatérő motívumaid, mint a fa, vagy visszatérő állatok a lovak, a madarak és a kutyák. Mit társítasz hozzájuk?
Bajkó Attila: Mese a szépségről

Bajkó Attila: Mese a szépségről

A fa az ősi erő gerince. A meséimben annak árnyékában, ágai közt helyet kap Éva almája, a szerelem gyümölcsei (a család), az égi manna, a mézeskalácsszív, a zene. A kulcs, a kalitka pedig a szabadság, a szerelem bilincsei, melyek a mesék világában örökké megnyílnak. A ló, a madár, a macska könnyed eleganciát sugall, ami segíti az embereket lelkileg-testileg közeledni, a kutya pedig egyfajta emlékeztető, hogy a hűség létfontosságú bármely emberi kapcsolat tartósságához. Egy kutyával egyszerű kapcsolatot teremteni, könnyedén uralod a helyzetet mint ember. A lóval egy kicsit más a helyzet, keményebb kihívás, ami a szépsége mellett vonzerő is egyben. Egy látszólag szelíd állat. Szilaj természetét közelről csodálni, rajzolni, vagy akár szőrén ülve érezni, jó érzés. A lovat egy közönséges hasonlattal gyerekkorom sportkocsijának nevezhetném, vagy hegycsúcshoz is hasonlíthatnám, hiszen sajátos felemelkedésélményt nyújt. A tenyérben tartott madár gyökere talán a „hoztam is ajándékot, meg nem is”-hez kötődhet, de ugyanakkor a szerelem tisztaságát, szabadságát, önzetlenségét szimbolizálja.
Bajkó Attila: New born waiting

Hogyan kapcsolódnak egymáshoz az egyes mesék? Tovább beszélnek egy-egy történetet, vagy inkább teljesen függetlenek egymástól? Beszélhetünk róluk úgy, mint mesegyűjteményről?
Mindegyik mese önállóan beszél és él önmagában is, de mégis sorozattá köti össze őket a téma, a forma vagy a láthatatlan szál, ami végigfut közöttük. Az első kis meséimnél például csak natúr földszíneket használtam, majd később a vermillion, a vörös árnyalatai kezdtek helyet kérni az okkerek, agyagszínek mellett. Amikor megjelentek az „öko-meséim”, a biciklis mesék, akkor zöld hátteret kértek maguknak.
Bajkó Attila: Tea ültetvény kalandértékelés

Bajkó Attila: Tea ültetvény kalandértékelés


 Van-e kedvenced a meseképek között?
A triptikonok, diptikonok a kedvenceim a sorozatok között, ahol egyik képből a másikba szalad a szem, s a több kép együtt nemcsak formailag alkot újat, hanem tartalmilag is telítődik. Az egyik ilyen „hármasfogat” a Szabadság mese, ahol egy lovas lány szelídít ki a kalitkájából egy pávát, és ezzel párhuzamosan belekóstol és beleszeret a saját szabadságába is.
Nemcsak a művészeted vezet az alapokig, hanem a grafikai technikáid is. Az egyszerű, egyvonalas ecsetrajz, az árnyképek, a sziluettek egy letisztult, igen mély, ősi világlátásra utalnak.
Bajkó Attila: Zöld szabadság mese

Bajkó Attila: Zöld szabadság mese


 A művészet és a mesterség nemrég még kézen fogva jártak, a mai konceptuális világban jólesik régi technikákat használni. Már az etruszk civilizációban festettek portrékat a szemfedőkre, amelynek alapozása, előkészítése hasonló volt. Szintén alapozott fára festették az első ikonokat, a gótikus szárnyasoltárokat, Németalföld remekei is fatáblaképeken jöttek világra. Moldvai alkotótáborokban megcsodáltam a régi földszín, vörös, fekete ikonok egyszerű archaikus erejét. A székelyföldi templomok kazettás mennyezetei is jó leckék voltak a naiv jó ízlésről. Régi bútorokat festettem, újítottam fel, ekkor végig játszottam ezekkel a régi technikákkal. Próbáltam az idő patináját, a különböző repesztések technikáit is elsajátítani, kitalálni. Örvendek a gyári, készen alapozott vászon előnyeinek is, de a meséimnek hagyományos alapot akarok, ezért saját kezűleg csiszolt fára ragasztok vásznat, majd a hegyi krétás alapozásra pigmensekkel színezek, karcolok, csiszolok. Erre a színes alapra festem fel egy ecsettel s fekete tussal aznapi mesémet, majd lakkozom, újracsiszolom, szíriai aszfalttal régiesítem. Volt egy hosszú időszak, amikor az emberi kapcsolatokat egy expresszívebb, groteszkebb, nehezebben emészthető formában rajzoltam meg. Az egyvonalas ecsetrajzaimon a vonal modulálásával, az ecset gyengébb-erősebb érintésével vetettem papírra a mondanivalómat. Az ecsettel való játék segít a mesék kis felületeinek könnyebb uralásában.
Két csodaszép, mélysötéten ragyogó szemű gyermeked van. A velük való kapcsolatod hozott visszatérést a mesékhez?
A gyermekeim létezése úgy az életemet, mint a művészetemet befolyásolja. Megérkezésükkel háttérbe szorult a karrier, lényegesen kevesebb kiállításom volt, mint születésük előtti években. A fiammal együtt szinte gyermeki lelkesedéssel, nyitottsággal próbálom újraélni gyerekkori élményeim egy részét. Lányom ölben ülve nagy figyelemmel kíséri meséim születését. Nagy állatszeretete egy kis Noé bárkájává varázsolta az udvarunkat és a kertünket.
Mesélj iskoláidról! Kik voltak a mestereid?
Az első iskoláimat autodidaktaként jártam önszórakoztatás céljából. Később az olajfestés nyűgözött le, és felváltotta a ceruzát. Majd mikor a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum grafikai szakára becseppentem, életem legintenzívebb fejlődését éltem meg. Minden az újdonság erejével hatott. Szigorú tanáraim végtelen művészetszeretete, példaképeim (mint pl. Márton Árpád, Koszti István) irányába, a képzőművészetben való önkifejezés felé terelgettek. Mágnesként vonzott a tudásvágy, az egyre többet akarás és az alkotás felé. Az iskola mellett egy kedves barátommal művészek életrajzait olvastuk lelkesen, és a magunk módján igyekeztünk megélni az olvasottakat. A környéket biciklivel jártuk, régi házakat rajzolgattunk, modelleket festettünk. Temesváron pedig gyönyörű és intenzív egyetemi életet éltem. A Budapesti Akadémián töltött félévem is segített abban, hogy újabb szemszögből lássam a világot.
Volt-e már könyvillusztrációd? Én örömmel vennék és lapoznék olyan könyvet, amelyben a te meséid kelnek életre, útra. Nyitott lennél egy ilyen felkérésre?
Bajkó Attila: 2 páva kék
Jelentek meg rajzaim folyóiratokban, viszont az első könyvillusztráción most dolgozom. Érdekes módon egy magánszemély kért fel, nem kiadó. Természetesen nyitott vagyok, és várom a kihívást ebből az irányból is. Jelenleg még a bábszínház csalogat, mint díszlettervező-grafikus ezzel barátkozom. A szekszárdi Német Színháznak (Deutsche Bühne Ungarn) bábukat készítettem a Háry János előadásukhoz, a temesvári Merlin Színháznak rajzolok a Szépség és szörnyeteg című gyerekelőadásához. Mindig kellemes érzés rácsodálkozni „gyermekeimre” új lakásaikban, de fontosabb, hogy kommunikálnak, s beszédük érthető mások számára.
A mese olyan történet, amelyben mindenért meg kell dolgozni, semmi sem magától szép és jó. A mesesorozatod készítése során jutottál-e valamiféle felismerésre?
Eddig mindenért keményen megdolgoztam. De mégis a Fentieknek köszönhetem úgy a kétkezi munkáim, mint a vállalkozásaim gyümölcsét. Láttam már gyümölcsfáimon gyönyörű almát, ami szinte beérés vagy szüret előtt sárban végezte, és akkor még nem beszéltem a kukacról, ragyáról, egyéb „örömökről”. Égi áldás nélkül nincs igazi szüret.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése