2011. szeptember 4., vasárnap

A másság gyönyöre és fájdalma

Mindannyian testvérek vagyunk. De nem vagyunk egyformák. Böszörményi Gyula ebből az alapgondolatból indul ki az Emberke színe című írásában. Szokványos teremtéstörténetnek nevezhetnénk. De több annál. Mindannyiunkat megterveztek és életet, lelket leheltek belénk. Nem új gondolat. Ám különbözőségünk mibenléte  ezúttal napjaink egyik kényes témáját helyezi nagyítólencse alá: különbőző színre festettek bennünket. Nagy gonddal, többféle művészeti ág bevonásával alkotják a nagy művet: a világmindenséget mint  játszóteret és az embert. A teremtés feszültségét aggódó Hold Anyánk és Ég Atyácskánk párbeszéde szépen közvetíti. Vívódnak, nehezen szánják rá magukat az Enter megnyomására, az élet testbe lehellésére. Nem véletlen. Jövőbe látó bölcs  anyánk rosszat sejt: bántani fogják egymást, mert mindannyian azt hiszik majd, ők a kiválasztottak, a kedvencek.